Ebben a részben Dána manó ellátogatott az egyik kedvenc helyére, az erdei folyóhoz. Dána manó nagyon szereti ezt a helyet, mert itt egyedül lehet és megszabadulhat a szomorú emlékeitől. Magával vitte a hátizsákját is, amiben ezeket az emlékeket nap mint nap cipeli. Amikor odaért, lassan, egyesével a hátizsákból a folyóba tette őket. Leült a folyópartra és nézte, ahogy ezek az emlékek messze elúsznak. Miután már az utolsó is olyan messze került, hogy nem látta őket, felvette a hátizsákját és elindult hazafelé. Ahogyan a súlyoktól megszabadulva, könnyedén lépegetett, akaratlanul is mosolygott.
