Május a mentális egészség hónapja, amelynek idei témája a magány. A járványhelyzet következtében sokan megtapasztaltunk negatív hatásokat, amelyeket a társas kapcsolatok hiánya okozhatott. Például a szociális korlátozások alatt növekedtek szorongásos és depresszív tünetek illetve a stressz szint. De miért is ilyen fontosak a társas kapcsolatok?
Ahogy Arisztotelész is mondta, az ember társas lény. Alapvetően kódolva van belénk a közösség fontossága és a valahova tartozás vágya. A támogató társas kapcsolatok védőfaktor lehet a magas stresszel szemben. Alacsonyabb szintű szorongással, depresszióval és magasabb szintű mentális jóllétel járnak együtt. Emellett kimutatták, hogy a kirekesztettség élménye alatt a fizikai fájdalomkor is aktiválódó agyterületek kapcsolnak be, vagyis a kirekesztettségkor valóban egyfajta fájdalmat élünk át.
A pozitív, támogató kommunikációs stílus erősíti a családi és baráti kapcsolatokat, csökkenti a szorongás szintjét és növeli a biztonságérzetet.
Ahhoz, hogy társas kapcsolataink védőfaktorként tudjanak működni fontos a biztonságos tér megteremtése, nyugodt és megfontolt kommunikáció révén. Mik a támogató komminukáció alappillérei?
1. Légy ítélkezés mentes megfigyelő
Ha sikerül az ítélkezésünket megfigyeléssé változtatnunk az minket is felszabadíthat. Igyekezz tényekből kiindulva hozzáállni a szeretteidhez. Maradj távol attól, hogy minősítenéd őket, ehelyett próbáld minél jobban megérteni az ő szempontjukat.
2. Vedd észre a szavak mögötti érzéseket és szükségleteket
Ezt először saját magadban kell megfigyelned. Ha nézeteltérés alakulna ki, ahelyett, hogy rögtön belemész a hadakozásba, tégy egy lépést hátra és figyeld meg a benned kavargó érzéseket. Mire lenne ebben a pillanatban szükséged? Mi okozza benned a rossz érzést? Majd lásd meg ezeket a rejtett érzéseket mások viselkedésében is.
3. Fogalmazz meg konkrét kéréseket
Ha változást szeretnél látni a beszélgetésben vagy egy kapcsolatodban, fogalmazd meg az érzéseid mentén, hogy mire lenne szükséged. Ne félj kifejezni a konkrét igényeid.
Gyakorolj egy kicsit! Figyeld meg, mikor milyen helyzetekben kommunikálsz a fentiekben leírtak alapján? Mikor, milyen környezetben megy ez nehezebben? Ott milyen tényezők játszhatnak szerepet?
Társas kapcsolatainkat sokszor alapvetőnek vesszük és csak felületesen futunk át az általuk adott pozitívumokon, pedig egy fontos erőforrás az életünkben. Ezt a tendenciát forgatja kicsit ki a Hála levél gyakorlat.
Gondolj valakire, aki irányába mély hálát élsz át a múlt történései miatt, azonban ezt korábban nem volt lehetőséged kifejezni. Érdemes olyan valakit választani, akivel összefuthatnál akár mostanában is: lehet egy családtag, barát, tanár vagy akár kolléga is.
Fogalmazz egy levelet, amiben részletezed:
- mit tett ez a személy, amiért hálás vagy neki
- hogyan hatott ez a személy rád, viselkedésedre, világnézetedre
- mivel járult hozzá a mostani énedhez és mostani életedhez, ki vagy most
A levél segíthet rálátást kapni korábban ki nem mondott háládra, kapcsolódásodra és az események hatására a mostani Énedre. Ha úgy érzed, jól esne oszd meg ezt az általad választott személlyel, vagy csak tedd el a magad számára.
2. lépés
Figyelj arra, hogy etikusan önkénteskedj! A menekültek személyiség jogainak és méltóságának tisztelete és védelme elsődleges és alapvető.
- Ne posztolj képet engedélykérés nélkül
- Gyermekekről készült képeken ne látszodjanak arcok
A háborús helyzetből érkezők a traumatikus események és nagyfokú bizonytalanság következtében az átlagosnál érzékenyebbek a mindennapi stresszorokra, bizalmatlanság uralkodhat el rajtuk, figyelmi nehézségekkel küzdhetnek, könnyen fennállhat a re-traumatizáció.
Emiatt fontos a trauma-tudatos hozzáállás segítség nyújtás során.
Hogy, hogyan kell trauma-tudatosan segíteni?
A segítségre szoruló személyes határai az elsődlegesek, emiatt az ő megosztását kövesd, ne bombázd kérdésekkel, hisz ez az emlékek felidézésével re-traumatizációt okozhat. Mindenek előtt figyelj az ő igényeire,
tájékoztasd a lehető legpontosabban.
Informáld és hagyd, hogy döntsön.
Mondd el ki vagy, miben tudsz segíteni. Azáltal, hogy hagysz neki döntési lehetőséget érezheti, hogy van kontrollja az események felett.
Interakciók során nyugodt, elfogadó és bizalmas hangvétel közvetítésére törekedj. Csak olyat kommunikálj, amit teljesíteni is tudsz – Ne igérj bizonytalan dolgokat, hisz az a bizalom kialakulását visszaveti.
Légy jelen türelemmel. Ha valaki megosztásba kezd biztosítsd aktív figyelmeddel. Időszűkében ezt tapintatosan kommunikáld, ne siettesd, ne szakítsd félbe
Biztonság, bizalom és emptaikus figyelem megteremtése önmagádban is segítőerejű.
Ne érj hozzá váratlanul! – a trauma következtében ezek az érintések számára fenyegetőek, re-traumatizálók lehetnek.
Gyermek esetén először a szülővel kommunikálj – gyermekek a szüleiken keresztül kapcsolódnak a világhoz, ezáltal érzik magukat biztonságban.
3. lépés
Az is előfordulhat, hogy a menekültek traumái felszínre kerülnek. Ilyenkor figyelmük és gondolataik beszűkülnek a múlt traumatikus eseményeire, eltávolodnak fejben az itt és mosttól, nagyfokú kontrollvesztést, stresszt, szorongást és félelmet élnek át és ennek következtében nehezen bevonható az interaktusba.
Első lépésként biztosítsuk a megfelelő fizikai környezetet. Ha állva levegőért kapálózik hozzunk neki széket vagy csináljunk neki ülő helyet a földön. Egy szintben legyünk vele – ha ül, mi se állva kommunikáljunk! Kérdezzük meg szüksége van-e vízre? Ha nem reagál a kérdésre, akkor próbáljuk meg beszűkült figyelmét tágítani. Hozzuk vissza a figyelmét az itt és mostba azáltal, hogy konkrét fizikai jellemzőkre irányítjuk:
- Kérjük meg, hogy figyelje meg mi van körülötte.
- Hány lépésből lehet eljutni az ajtóig?
- Milyen a padló, a cipője, milyennek tűnik kint az időjárást?
Ha sikerült kicsit jelenbe hozni próbálkozzunk egy légzés gyakorlattal. A légzés önnyugtató hatással van idegrendszerünkre.
Vegyünk közösen egy nagy levegőt, lassan engedjük ki, majd tartsunk pár másodpercnyi szünetet. Ezt folytassuk 4-szer/ 5-ször. Érdemes a segítségre szoruló ritmusát követni, engedjük, hogy megtalálja saját légzését. Figyeljünk arra, hogy a kilégzés hosszabb legyen, mint a belégzés, ezzel tudjuk maximálni nyugtató hatását a paraszimpatikus idegrendszerünkre.
Ha láthatóan megnyugodott, újra kérdezzük meg, tőle miben tudunk neki segíteni. Ő tudja legjobban mire van szüksége, kövessük ezt.
