Önkéntes munka a háború elől menekülők segítésére nem könnyű feladat. Sokszor nagyfokú érzékenységet, figyelmet követel meg, miközben az önkéntesek saját mentális jóllétükre és határaikra is figyelniük kell.
Jelen posztban összegyűjtüttönk néhány tippet, amik segíthetnek a segítőknek öntésségük alatt.
1. lépés
Aki épp csak gondolkodik az önkéntességen, mielőtt belevág érdemes átgondolnia saját tulajdonságait, képességeit. Fontos látni a motivációnkat, érzelmi stabilitásunkat, megfigyelni milyen érzést kelt bennünk az önkéntesség és menekültekkel való foglalkozás gondolata, mit üzen számunkra testünk. Mind különbözőek vagyunk így más-más féle feladat és bevonódási szint lehet hozzánk illő. Ezek végiggondolásával tudjuk meghúzni kompetencia határainkat és megvédeni saját mentális jóllétünket.
Lehet valaki a helyszínen tud leginkább azzal segíteni, hogy fordít és jelenlétével támogat, és ő tudja magáról, hogy lelkileg is bírni fogja, megvannak a készségei, hogy nehéz helyzetben lévő emberekkel foglalkozzon. Mindeközben valaki más lehet, hogy túl soknak érezné a közvetlen kapcsolatot, és inkább elmegy szendvicseket készíteni vagy otthonról adminisztratív teendőkkel támogatja az ügyet, ezzel tiszteletben tartva saját határait és erőforrásait.
Figyelj magadra! Építse be a mindennapjaidba rekreációs programokat:
- pihenj
- jógázz
- csinálj dolgokat, amik feltöltenek
- keress teret, ahol beszélgethetsz a segítés alatt szerzett élményeidről és érzéseidről
- tudatosítsd saját igényeid és érzéseid
Ezek által tudod monitorozni tűrőképességed.
2. lépés
Figyelj arra, hogy etikusan önkénteskedj! A menekültek személyiség jogainak és méltóságának tisztelete és védelme elsődleges és alapvető.
- Ne posztolj képet engedélykérés nélkül
- Gyermekekről készült képeken ne látszodjanak arcok
A háborús helyzetből érkezők a traumatikus események és nagyfokú bizonytalanság következtében az átlagosnál érzékenyebbek a mindennapi stresszorokra, bizalmatlanság uralkodhat el rajtuk, figyelmi nehézségekkel küzdhetnek, könnyen fennállhat a re-traumatizáció.
Emiatt fontos a trauma-tudatos hozzáállás segítség nyújtás során.
Hogy, hogyan kell trauma-tudatosan segíteni?
A segítségre szoruló személyes határai az elsődlegesek, emiatt az ő megosztását kövesd, ne bombázd kérdésekkel, hisz ez az emlékek felidézésével re-traumatizációt okozhat. Mindenek előtt figyelj az ő igényeire,
tájékoztasd a lehető legpontosabban.
Informáld és hagyd, hogy döntsön.
Mondd el ki vagy, miben tudsz segíteni. Azáltal, hogy hagysz neki döntési lehetőséget érezheti, hogy van kontrollja az események felett.
Interakciók során nyugodt, elfogadó és bizalmas hangvétel közvetítésére törekedj. Csak olyat kommunikálj, amit teljesíteni is tudsz – Ne igérj bizonytalan dolgokat, hisz az a bizalom kialakulását visszaveti.
Légy jelen türelemmel. Ha valaki megosztásba kezd biztosítsd aktív figyelmeddel. Időszűkében ezt tapintatosan kommunikáld, ne siettesd, ne szakítsd félbe
Biztonság, bizalom és emptaikus figyelem megteremtése önmagádban is segítőerejű.
Ne érj hozzá váratlanul! – a trauma következtében ezek az érintések számára fenyegetőek, re-traumatizálók lehetnek.
Gyermek esetén először a szülővel kommunikálj – gyermekek a szüleiken keresztül kapcsolódnak a világhoz, ezáltal érzik magukat biztonságban.
3. lépés
Az is előfordulhat, hogy a menekültek traumái felszínre kerülnek. Ilyenkor figyelmük és gondolataik beszűkülnek a múlt traumatikus eseményeire, eltávolodnak fejben az itt és mosttól, nagyfokú kontrollvesztést, stresszt, szorongást és félelmet élnek át és ennek következtében nehezen bevonható az interaktusba.
Első lépésként biztosítsuk a megfelelő fizikai környezetet. Ha állva levegőért kapálózik hozzunk neki széket vagy csináljunk neki ülő helyet a földön. Egy szintben legyünk vele – ha ül, mi se állva kommunikáljunk! Kérdezzük meg szüksége van-e vízre? Ha nem reagál a kérdésre, akkor próbáljuk meg beszűkült figyelmét tágítani. Hozzuk vissza a figyelmét az itt és mostba azáltal, hogy konkrét fizikai jellemzőkre irányítjuk:
- Kérjük meg, hogy figyelje meg mi van körülötte.
- Hány lépésből lehet eljutni az ajtóig?
- Milyen a padló, a cipője, milyennek tűnik kint az időjárást?
Ha sikerült kicsit jelenbe hozni próbálkozzunk egy légzés gyakorlattal. A légzés önnyugtató hatással van idegrendszerünkre.
Vegyünk közösen egy nagy levegőt, lassan engedjük ki, majd tartsunk pár másodpercnyi szünetet. Ezt folytassuk 4-szer/ 5-ször. Érdemes a segítségre szoruló ritmusát követni, engedjük, hogy megtalálja saját légzését. Figyeljünk arra, hogy a kilégzés hosszabb legyen, mint a belégzés, ezzel tudjuk maximálni nyugtató hatását a paraszimpatikus idegrendszerünkre.
Ha láthatóan megnyugodott, újra kérdezzük meg, tőle miben tudunk neki segíteni. Ő tudja legjobban mire van szüksége, kövessük ezt.
